• gyomorfekélyes kutya
• eltört fejhallgató
• kurva nagy Westend
• hav
• felvételi előkészítő...k

Először is: ez most rohadtul nincs sorrendben. De, ha címszavakban össze kéne foglalni a dolgokat, amik megnehezítik az életet, én így írnám le. Akkor kezdjük szép sorjában:

Hav
Leesett a hav. Vagyis a hó, de nekem hav. Lehet, hogy ez a legtöbb fiatal álma, angyalkákat meg hóembert csinálni a hóba, aztán hócsatázni, közben eltalálni a szomszéd Erzsi néni ablakát, aztán várni hogy megboccsáson.
De én mindig is utáltam a havat.
Szépen mutat, ha bentről nézzük egy pohár forró csokoládéval a kezünkben. De kint, amikor a csúszós jeges vizes úton kell magassarkú csizmában lépkedni benne...na, az eléggé kiábrándító, legalábbis számomra. Slussz plussz ha hó, akkor hideg, ha hideg, akkor megfázás. Utálom a havat.

Gyomorfekélyes kutya
Ez a legrosszabb mindközül.
A kutyák a legnagyobb gyenge pontjaim közé sorolhatók, pláne, ha a sajátjaimról van szó. Tudniillik, van nékem három ebem: (nem nevetni) Bukfenc, Belfi és Béni (aki Csöpi). Bukfenc egy gyönyörűségesen szép cocker spániel (de keveréknek van titulálva, mivel az utcáról szedtük fel, és nem hordott magánál törzskönyvet), aki kicsit hajlamos a betegségekre.
Mindig volt valami baja: volt már toklász az orrában, gyomorrontása kb. 200 milliószor, megfázás, fülben toklász, szemében seb, elhízott (most is az), és akkor még nem is beszéltünk az ivartalanítással járó kellemetlenségekről.
Szegénykém 7 év alatt sok mindent megélt már (kopkopkop, jóból többet, mint rosszból). És most jött az újabb csapás.
Amikor Bukfenc, aki mint említettem, lassacskán hét éves, kedden hányt egyet, még nem vertem nagy dobra: nála ez nem ritkaság, mivel a papírtól kezdve a botokig mindent megeszik. Aztán másnap jött a csapás. Ismét hányt, de ezúttal vért. Én nagyon ritkán sírok, de most... bömböltem. Ordítottam, vertem a falat, üvöltöztem, teljesen kiakadtam. Az én szemem fénye, az a kutya, akivel gyakorlatilag felnőttem, most egyszerűen fogja magát, és vért hány?! Hol itt az igazság? Azonnal spuri az állatorvoshoz, még szerencse, hogy akkor épp rendelt. Útközben még hányt egyszer, de kopkopkop, a kedélye megmaradt, farokcsóválva ment egész végig az úton. Én azért párszor még elsírtam magam persze.
Mikor odaértünk, Bukfenc ugyanúgy rohant be az állatorvoshoz, ahogy máskor szokott. Bent elmondtuk, hogy mi a helyzet, az orvos pedig nyugodtan csak bólogatott, majd annyit mondott.
Ez bizony egy gyomorfekélyes kutya lesz.
Akkor megállt bennem az ütőke egy pillanatra. Miután felfedezni vélte az úriember, hogy épp levegőt is alig bírok venni, megnyugtatott, hogy csak lesz. Egyelőre túl sok a gyomorsava, és az könnyen kimarhatja a gyomorfalát, ezért kap valami Q betűs gyógyszert. Felírta, elmagyarázta hányszor mennyit meddig, majd elköszöntünk.
Mostmár jobban van. Sokkal jobban. És én is.

Kurva nagy Westend
A második dolog, amit utálok a világon: az a kurva nagy Westend. Miért nincs hozzá GPS? Miért? Persze, azért, hogy én könnyedén lejárhassam a lábamat röpke egy óra alatt, mire megtalálom azt a kibaszott mekit. Magassarkúban. Komolyan, ennél nagyobb kínzást még életemben nem hallottam, de aztán kiderült, hogy végig csak köröztem a McDonald's körül, bezony ám, mert a metró aluljárójából kivezető ajtó után kb. két percnyi gyaloglásra van, de Kingának sikerült megtalálnia egy óra alatt. Gratulálunk.

Felvételi előkészítő...k
Hát ez épp aktuális. Ugyeugye, hamarosan itt a felvételi ideje (január 23.), addig pedig lázasan készülődnünk kell. Olyan, mint a karácsony, csak ezen azért sokkal több múlik. És hát az szent biztos, hogy nekem a matematika nem fog sikerülni.
Már mióta haragban vagyunk egymással. Egyszerűen fel nem tudom fogni, mi értelme van a függvényeknek, a Pitagorasz-tételnek és a kúp térfogatának az élethez. Ha majd mondjuk elmegyek fodrásznak (aminek tutira nem), akkor majd úgy vesznek fel, ha meg tudok oldani egy másodfokú függvényt? Jézusom.

Eltört fejhallgató
És ez a legaktuálisabb.
Mert igen, sikerült! Kőkemény nyolcszáz forinttal tartozok a sulinak. De most mégis, melyik hülye kínai vagy teszkó gyárt olyan fejhallgatókat, amik egyetlen egy rántástól eltörnek? Én csak be akartam rakni a lábam az asztal alá, a fejhallgató meg puff, a földön. És lehet, hogy béna vagyok, de akkoris... gáz volt. Mondjuk a többiek előtt nem, mert csak a két tanár orrolt rám, a többiekkel az egészből poént csináltunk.  Arról nem beszélve, hogy tavaly Gábor egy egész padot tört el. Na, akkor ki a béna?

Az életet megkeserítik az apró dolgok... de hogy mindez egyetlen egy hét alatt zúduljon rám... na ne.